Shenzhen

Nyihau! így nyihogva köszönnek a kínaiak, szóval azóta én is így csapatom, csak azt hiszik, hogy akkor én már perfekt nyomom a kínait, és beszélni kezdenek hozzám.
Sima repülőút, sima érkezés, bár ezek a kínaiak nagyon gyorsan, "hullámzóan" és hosszan landolnak, de taccsolás nélkül földet értünk. huhh, a hotelben felügyelték, ahogyan ebédelünk. nem viccelek, fölöttünk álltak, és mondták, hogy együk a tojásos kukoricás nem tudom milyen levest...jó, hogy nem állítottak a sarokba, mert nem ettem meg. 2 percig bírták nézni a szenvedésünket pálcával, amikor kihoztak mindannyiunknak egy villát... ÉN NEM ÉLTEM A LEHETŐSÉGGEL, ha tudni akarjátok az igazat, igenis küzdöttem, mint disznó a jégen. Nagyon nagyon hálás vagyok, hogy 4 és 5 csillagos szállodákban lakunk, mert van rendes wc, igen, igen, jól olvastátok. Több helyen találkoztunk olyan wc-vel ahol csak egy lyuk van a földön aztán heló. Koncerthelyszínen nagyestélyiben rendkívül komikus.
A zenekar nagy része bepunnyadt délután, de ketten talpon maradtunk, bár mi sem aludtunk az éjszaka a korai indulás miatt, és "nyakunkba vettük a várost". Na azért csak óvatosan... Egy barátnőmmel szétnéztünk pár ruhaboltban (az esti ünnepségre), húúúú hát azok milyen erőszakosak, felpróbálsz egy ruhadarabot, és esélyed nincs menekülni. Látják, hogy külföldi vagy, és szépen félreérted a "8 meg valami kínai írást" (8 jüannak értelmezed) és simán átvertek volna, ha nem járunk túl az eszükön. Egyik után hozták a másikat, na mondom pupu, lépjünk le innen (nagy ész túljárás volt, mi?). Nagyon messzire nem merészkedtünk, a végén még valami sikátorban kötünk ki (hallottunk már ilyen sztorit, taxiba se ülünk, az tuti). Felfedeztünk egy klassz kis parkot itt szemben. Na igen, szemben: 8 sávos út, zebra, keine lámpa, szóval sávonként megálltunk, mert nem engedett el mindenki, aztán sikítva rohantunk át, néhányan meg csak nevettek rajtunk. Na persze nekik teljesen természetes, hogy az úttesten sétálgatnak, múltkor szembe forgalommal az út kellős közepén futott velünk szemben egy gyalogos.
Na a park amúgy király volt, láttunk igazi kínai pingpongot meccset, wááá izgis, meg bementünk valami templomba is, és táncikáltak különböző ruhákban különböző koreográfiákat, de ilyen kismama klub, meg nyugdíjas klub meg mindenféle volt.
Este mentünk egy fogadásra, vagy mi volt az... Huhh, a kínaiak olyan estélyikben jelentek meg, hogy a koktélruhámban alulöltözöttnek éreztem magam. Árverés volt, ahol 1 millió forint értékű ékszerekre licitáltak az újgazdag kínaiak. Kiruccnak jó volt, igazi sztárnak éreztük magunkat, aláírtunk egy naaaagy falat :D csak vörös szőnyeg helyett kék volt :D van is róla fotó, majd felcsapom.
Sikerült pénzt váltanom: kb 20 percbe telt, míg a szomszéd bankban lenyomták azt a hatalmas procedúrát, hogy pár nyavalyás dollárt tudjak váltani: lemásolták az útlevelem, elkérték a számomat, 232487 aláírás.... a kollégám euroját már be se váltották, sőt a dollárját se, mert túl régi volt. Tudtátok, hogy Kínának azért megy ilyen jól, mert több dollárjuk van, (mióta itt is nyomtatnak) mint Amerikának?
A mi kis karácsonyozásunk Harry Potter nézéssel telt el a szállodaszobában, no beijgli, no szaloncuki, és a párolt káposztát is hiányolom :( de hazafelé a buszban énekeltünk pár karácsonyi nótát :) már nincs olyan szép idő, mint volt, holnap Peking, mínuszok, 2 koncert.