Wanning

Kalandos kis utunk volt Haikoubol Wanningba, a 2.koncerthelyszinre. A delelottot mindenki nyugiban vegigpihente, nehanyan (tobbek kozt en is) lementunk a partra futni megint, aztan enyem volt az egesz medence. Direkt osszepakoltunk, hogy holnap ne kelljen 5 elott felkelnunk, de az uton abban se voltunk biztosak, hogy visszaerunk a hotelbe meg a repterre indulas elott. Az egyik buszsoforunk kesett, ooo gondoltuk, 180 km, max kesobb kezdjuk a probat. Aztan eleg nagy dugoba keveredtunk, mindenki megprobalt aludni, csakhogy annyira rosszak az utak, es a busz lengescsillapitojan is lenne mit javitani, es ezek itt egyfolytaban dudalnak, hogy sansztalan. (Kocsival is ugy tolakodnak, mint gyalogosan, udvariasaag mint olyan az csá, siman letarolnak egy 120 kilos embert is :P) szoval ugy ereztem magam, mint egy traktoron, aki epp megy a farmra... "Jaj, ernenk mar oda"- gondolta mindenki 1 ora zotyoges utan, amikor kiderult, hogy tokre eltevedtunk, es meg 140 km van Wanningig. Na persze mar ettol mindenki kivolt, es jott a panikoltatas, hogy mi van, ha hazafele is eltevedunk...
De vegulis odaertunk a koncertre, es a korulmenyekhez kepest talan a mai jobban sikerult. Erdekes a kinai kozonseg, van aki tok lelkes, van aki meg tuntetoen alszik vagy olvas, de amint elokerul a hires kinai nota, mindenki tapsol es kamerazik. A müpaban teljesen ki lennenek, hogy ott ki kell kapcsolniuk a telefont.

Most egy kis szunet kovetkezik...legalabbis nincs koncertunk, ugyhogy mi is karacsonyozunk itt a messzi tavolban, bar kinai bejglit es szaloncukrot egyelore nem lattam.
Boldog fadiszitest kivanok mindenkinek holnapra (draga csaladom talan iden megussza disztores nelkul, mert nem vagyok otthon). Shenzen sziget kovetkezik, ahol garantalt a fekete karacsony, hat bikinis karacsonyom se volt meg. Nyugi, hamarosan jon Peking, ahol ujra atelhetem az otthoni idojarast :) Pupu